Ana Blandiana-breviárium (4)
Bukás / Cădere
A pusztában kihunytak a próféták,
S az angyalokat szárnyuktól lóbálva
Egybegyűjtik a piacon.
Elítélik majd őket nemsoká.
Vallatni fogják, mit követtek el,
Hogy kiűzettek fentről?
Miféle bűnt? Mi árulást? Milyen vétket?
S ők csak bámulnak
Álomtól fátyolos
Tekintetekkel,
S nem támad ördögi bátorságuk
Bevallani: sosem a bűn, soha a vétek,
A fáradtság csak,
Mi kibuktatja az angyalt a mennyből.
Fordította Farkas Árpád
Hinta / Alternativă
Milyen sok, milyen sok idő
Kell Istennek
Hogy elismerje:
Van Sátán!
Egy biccentés,
És megnyerné a vitát.
Csak be kellene vallania,
Hogy ő teremtette,
Csak be kellene ismernie,
Hogy a hintán –
Mivel a Sátán lehúzza –
Ő lakik mindig
A deszka
Égre meredő
Végén.
Homokóra / Clepsidra
Ne nyisd ki a szemed, ne nyisd ki,
Ilyen csak egyszer adódik.
Nem kérdek semmit.
A hó szétterül.
Eltemette a temetőt és a falut,
templomot emel,
már csak a nyárfák csúcsai látszanak,
kihegyesednek,
mintha fű nőne a hó fölött.
Szétterül a hó.
Nő, egyre puffad,
míg nem tud már hullni többé
a fönti idő.
Ne nyisd ki a szemed, ne nyisd ki,
ilyen csak egyszer adódik,
lyt csak egyszer kell adnunk.
Nem kérdek semmit.
Nem kérdek semmit.
Várj,
míg az utolsó pehely is lehull,
az úr támad odafenn
és csend.
Csak akkor tépd ki tenyered a szegből,
és fordítsd meg lassan
a hó-órát
a homokórát.
Hervay Gizella fordításai
Forrás: Ana Blandiana: A szenvedés átválthatósága. Életmű-válogatás. 2022, Brassói Lapok – Oltalom Alapítvány kiadása