„A tiltakozástól el fogsz jutni a beletörődésig.”
Markó Béla: A közhely grammatikája

Fölénk kerekedik a felejtés zacca.
Beletemetkezünk.
Akik még elolvassák a Háború és békét,
nem gondolnak Tolsztoj szemere,
a vakító gyertyalángra:
Borogyinóban reszket a rongy,
megfagy a leves a kanálban.
Emlékezzetek.
A nagy háború, jaj, az régen volt,
akik vívták, azok arcain járunk most
(Farkas Árpádot megkövetem).
Svejk arcán is. Emlékezzetek.

Elpergett életek bukkannak alá
Simon Magda nagy futószalagán a semmibe,
s nem halljuk, ahogy a testek
egymásra hullnak csendes puffanással.
Mindig minden mással történik meg,
nem látszik már Mengele mutatóujja,
fejének biccentése, eltakarja a második
nagy világégés hangját a krematóriumok
sistergő tüze, fel-feltörő ropogása,
hiába sírta világgá Nyiszli,
folytatódik a dráma. Emlékezzetek.

A hányadik is? Számolja csak a történelem,
ahogy tetszik. Beletörődésig.
Most megint hidak alatt tanyázik az ördög,
feldobhat az égig, szárnyaink nincsenek,
végigrepülünk a felszántott kékségen,
majd huppanunk … fölébredünk? De hol?
Kétségek között ölel magához a föld.
Holló kering odafönn,
hús szaga terjeng idelenn,
ember voltunk bűze. Beletörődésig.

2022. április 17.

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala