Kettőnk közül / Cine dintre noi

Ha elmész,
Nem tudom, melyikünk az, ki elment.
Kinyújtom kezem,
S nem tudom,
Magam után nyújtom-e?
Mondom: szeretlek,
S nem tudom, magamnak vallok- e szerelmet,
S szégyellem magam.
Valaha
Jól ismertelek,
Magas voltál és nagyon-nagyon vékony,
Tudtam, hol kezdődsz
S hol végződöm én,
Megleltem ajkad,
Nyakad ívét, édes kulcscsontodat,
Gyerekes válladat is könnyedén.
Valaha, jól emlékszem,
Ketten voltunk csak,
S fogtuk egymás kezét.
Kettőnk közül ki győzetett le,
S ki az, ki megmaradt?
Egyetlen test csak – tiéd
Vagy enyém?
Ügy vágyom valakire,
De ki az?
Hunyt szemmel s összepréselt ajkaimmal
Hallgatag
Magamban
Kínnal
Így pusztítalak.

Nem emlékszem majd / Nu-mi voi mai aminti

Nem emlékszem majd
Levegő volt, tenger-e,
Madarak lebegtek vagy tán halak
Hajamban szelíden,
Csak azt tudom majd,
Behunyt szemmel is,
Hogy megjöttél,
És hallom, mint susog
Az erdő-benőtte Isten.
Csend lesz bennem
Bokámig, térdemig,
Elég, ha álmomban énrajtam
Sétáltatod kezed,
S testemből énekelve
Nőnek a levelek,
Tekintetem elég lesz rád emelnem,
Hogy lássalak.
Ó, csendes szerelem,
Lágy délután, mint szőlőszem,
Mely halálát
Egy álmodó száj
Ajka közt leli –

Genealógia / Genealogie

Valaki minket álmodik,
S őt is álmodja
Valaki,
Aki szintén egy álom álma
Tulajdonképpen.
Álomittasan
Mi is egy világot álmodunk,
Vadul hánykolódván éppen,
S álmodván,
Gyönge láncszemek vagyunk
A kezdet nélküli sorban,
Melynek vége sincs
Soha,
Noha,
Elég lenne
Egyetlen kiáltás odakinn,
Mely felébresztené félig
A legelső
Álmodó Urat,
fejét lehajtva, ím,
Alszik az álmodott világok
Alapjain.

Farkas Árpád fordításai

Lószem vagyok / Sunt ca un ochi de cal

Lószem vagyok
Szemellenzővel
Ne kérdezd,
Mikor talállak meg,
És közben hány fával, virággal
Találkoztam.
Magam előtt csak az utat látom,
Néha-néha a fellegek árnyékát,
Üzeneteket adok át,
Melyeket alig értek.

Reisinger János fordítása

Forrás: Ana Blandiana: A szenvedés átválthatósága. Életmű-válogatás. 2022, Brassói Lapok – Oltalom Alapítvány kiadása