Fülöp Kálmán: Hajnali rezzenések
A megkésett tavasz
könnyes szemei
rányílnak életünkre,
és szétfeszítik a burkot,
amely sötétben tart,
hogy megvilágosodjon
egyszerre minden
napjainkban.
Valaki kezünk fogja,
és úgy simogat,
mint hajnali rezzenések,
az ébredö virágok,
napba bomló kelyhét.
Nincs fájdalom,
sem félelem,
a seb lehull,
és mosoly érik,
amelyben szeretet
terem.
Pusztai Péter rajza