Johnson Sámuel (1709-1784) angol költő és tudós egy alkalommal nagyobb társaságban a költészetről beszélve, néhány híresebb vers felségességét magasztalta. Egy úr akkor megjegyezte, hogy a szakácsmesterség többet ér a versírásnál, és egy pompásan terített asztal sokkal magasztosabb bármilyen versnél.
– Uram – felelte Johnson –, ön bizonyos lehet afelől, hogy a kutyák és a macskák önnel egy véleményen vannak.
*
Egy erősen másodrendű költő így dicsekedett egyszer Heine jelenlétében:
A – Az én műveimet akkor is olvasni fogják, ha Goethe és Schiller neve már régesrég feledésbe merült.
– Lehet – vágta rá Heine –, de előbb semmiesetre sem!
*
Heinrich Heine (1799-1856) német költő egy este, midőn hazatért harmadik emeleti lakására, a felesége nyitott ajtót és egy névjegyet adott át neki.
– Egy öreg úr keresett –, szegényt szinte megsajnáltam, hogy hiába ily magasra felvergődött.
Heine megnézte a névjegyet, ez állt rajta: Alexander Humboldt.
– Légy nyugodt – viszonzá Heine mosolyogva –, ez a szegény öreg ember sokkal magasabbra felvergődött már, mint ahol mi vagyunk.

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala