Töredékek (Ellennapló) / Fragmente (Antijurnal)

– Jónak lenni nem adottság, hanem képesség, amit gyakorolni kell, és edzés hiányában elvész.
– Soha nem sikerült magamra úgy gondolni, mint egy számra a sokaságból.
– A zseniszintű adottság sem helyettesítheti a jóérzést.
– A keménység és az erő közelebb van a halálhoz, mint az élethez. Az élet ereje törékenységében és képlékenységében áll. Vegyetek egy hajtást, és lássátok, milyen könnyen hajlik, amikor zöld, és milyen kemény és merev, amikor száraz. A teremtés érdekében az élet csupán alkalmazkodás és megértés; remény nélkül a halál csak ellenkezés és elutasítás.
– Ami nem hasonlít a megszokottra, azt nem értik meg, annak ellenére, hogy a megszokottnál egyszerűbb.
– A magány – mint fegyver…
– Soha nem volt bátorságom más embereket létrehozni, bár gondolom, elég írói vénám volt ahhoz, hogy megtegyem. Szülni sem – bár nő vagyok. Mindig is úgy tartottam, hogy magamnak is sok vagyok, és amúgy sem elég az élet önmagam felkutatásához. S akkor mire időt vesztegetni más emberek létrehozásával, akiket megérte:ni már úgy sem lett volna idő. Líraiságom és magányom nem okolható a világegyetem fel oghatatlanságához való hozzájárulással.
– Lenni és tudatában lenni a létezésednek két annyira különböző, sőt ellentétes dolog, hogy egy ember csak nagyon ritkán képes egy időbér. -két fogalmat hatalmában tartani. A művészt általában csak az első ige érdekli.
– Azt a valakit nevezem költőnek, akit olvasva érzem, amint magam felé emelkedem, amíg önmagamhoz megérkezek.
– Az a tudat, hogy bármit követelhetek magamtól, a legszigorúbb szerénységhez vezet.
– A modern világ egyik ellentmondása az, hogy mindannyian elmagányosodottnak érezzük magunkat, anélkül, hogy sikerülne egyedül lennünk.
– „Mintegy nagyítóban látni a világot” szörnyű látásmódot jelent, nem egyéb, mint keresni a csúnyát és alaktalant – innen következtethető az, hogy semmi sem elég szép bennünk, ha ki van nagyítva; nem marad semmi szép, vagy ami szépnek tűnik, csak a visszafogott méreteinek köszönhető. A szép mint a jelentéktelen függvénye…
– Elpirulás nélkül nem tudom kiejteni: „mi, nők”, mint ahogy azt sem: „mi, költők”. Amennyiben megtenném, úgy tűnik, hogy hangos szóval kimondhatatlan dolgokra utalok, bensőséges és rejtelmes valóságokra.
– Egy boldog pillanat annyival teljesebb, amennyivel okafogyottabb.
– A perem csak egy többé-kevésbé önkényes alapon elfogadott és meghatározott központ függvényében létezik.
– Mi más lenne az utazás, mint próbálkozás annak meglátására, hogy megváltozott körülmények között lelkünk ugyanaz marad.
– Van bennünk egyféle állandó hajlam a beteljesedés halasztására, szeretjük a jövő jelenné változtatását egyre távolabbra kitolni, amíg – az idő elfogyván – a jövő egyből múlttá változik.
– „Aki eltűri az igazságtalanságot, boldogabb, mint aki elköveti” – vigasztal évezredek óta a híres szókratészi ellentmondás, mintha a rosszat könnyebb lenne elviselni azáltal, hogy senkinek sem használ. Valójában az értelemszerűség, a logika hiányát, sőt az igazságtalanság következetességének hiányát nehezebb eltűrni, mint a puszta létezését.
– A madár ellentéte vagyok: a madarak repülés közben alszanak, én álmomban repülök.
– A világ öntudatlanságának megrázó bizonyítéka, amikor az idősek behódolnak a fiataloknak.
– Annyira nagy a büszkeségem, hogy már nem hagy helyet a hiúságomnak.
– Észrevettem, hogy a legerőteljesebb belső szabadság érzete – visszás módon – akkor lepett meg, amikor semmi jogom nem volt döntéseket hozni, s nem tehettem mást, mint szemlélni és elmélkedni az események, történések fölött, melyeknek tehetetlen, de azokat visszatükröző tanúja voltam.
– Ha nem lennénk meggyőződve afelől, hogy még egy másik lét várományosai vagyunk (az is végtelenül telve tapasztalatokkal és megpróbáltatásokkal), nem engedhetnénk meg (fajfenntartó ösztönünk nem engedné meg) annyira ostobán eltékozolni a jelenlegi létünket.
– Oly sokszor voltam boldog álmomban, hogy ha az alvás és a halál között létezik bármilyen kis hasonlóság (és nincs olyan, hogy ne lenne), semmi okom sincs a félelemre.
– Különös, milyen zavarban voltam azok előtt, akik nálam gyengébbek, a fiatalabbak előtt rémültem meg leginkább, és csak a nálam kevésbé szerencsések előtt éreztem magam hibásnak.
– Vannak olyan komoly dolgok, melyeket csak humorosán lehet elmondani.
– Amióta világ a világ, az értelmesek nagy kihívása, hogyan értessék meg magukat az ostobákkal.
– .. .akkor csodálom a művészetet, ha van bátorsága és alázata – értelmet, lényeget képviselni.
– Milyen magasztos véleményünk van magunkról, mikor emberinek lenni annyit tesz, mint jónak lenni, miközben megannyi mást is jelenthet!
– A jelen életemet nem láthatom, mint ahogy képtelen vagyok nézni egy túl közeli tárgyat.
– Nincs felemelőbb látvány, mint az egység – a szolidaritás, az igazság és a méltóság nevében; nincs nagyobb büszkeség, mint amikor másokra vagyunk büszkék.
– A hivatalnok válasza a benyújtott kérvényem kapcsán, arra a kérdésemre, hogy mikor mehetek a válaszért: „Csütörtökön nem, mert az holnap van, péntek rövid nap, szombaton nem dolgozunk, hétfő a hét első munkanapja. Jöjjön kedden.”
– …A szenvedés válogatás nélkül szellemivé teszi egyféle demokratikus lemeztelenítés nyomán mindazokat, akiket megérint.
– Barátnak lenni messzemenően több, mint barátokat szerezni; igaznak lenni nyilvánvalóan fölötte áll az „igaza van” állapotának; szabadnak lenni fontosabb, mint az, hogy szabadsága van. Néhány odavetett foszlány a mérleg egyik felére, ami a világ teremtése óta próbálja a két igét kiegyensúlyozni, melyekről már írtak, és még nagyon sok könyvet fognak megírni.
– Minden azon múlik, hogy megtaláld a megfelelő látószöget. Se túl közeli, se túl távoli szemtávolságra nem lehet jól látni.
– Nem is a hazudozásuk, hanem a tény, hogy őszintének akarnak tűnni, veszi el a józan eszem.
– Előbb próbáltam kifejezni magam, s oda jutottam, hogy engedtem önmagamat kifejeződni.
– Túl abszurd ahhoz, hogy ne legyen igaz.
– Az író nem a világ teremtője, hanem annak a világnak a tanúja, amelyiken áthalad. Ha az írók teremtették volna a világot, az teljesen másként nézne ki.
– A valódi művészek köré úgy gyűlnek oda az emberek, mint ahogyan a fáklya lángja köré gömbölyödnek az emberek tenyerei, megvédve azt a széltől.
– Az írás nem annyira a túlélés módja, inkább a meghalásé, egyféle szüntelen meghalás, pillanatról pillanatra, amíg már nem tudsz leállni a meghalásban. A halhatatlanság nem más, mint a végtelen meghalás.
– Képtelen vagyok feltalálni valamit. Csak átírni tudom az átéléseimet. Nem vagyok író, csupán költő.
– Olyan sok a beszéd, hogy a költészet hivatása az lett, hogy visszaállítsa a hallgatást.
– A szerelem és a szeretet közti különbség ugyanaz, mint a tehetség és a géniusz közötti.
– Elköteleződve a hetenkénti írásra nem csupán a kifejezés kötelességét állítom fel, hanem a létét is ahhoz, hogy kifejeződjek. Orsó vagyok, melynek létjogosultsága a sodrásban van.
– A gondolkodó nádszál lehajtja a fejét, és pont a gondolkodása eredményeképpen hajlik meg.
– A tenger rejtélyeit nem a parton oldják meg.
– Olyan sok mindent kaptam az élettől, hogy soha nem engedtem meg magamnak, hogy gyűlöljem az ajándékaimra törő embereket; igyekeztem tettüket mintegy kiegyenlítésként, számlarendezésként tekinteni.
– Az uralkodók neve után találhatóak uralkodásuk évszámai, az írók neve után írják élettartamuk két évszámát; innen következik, hogy ha az előbbiek hatalmasságuk miatt voltak fontosak, az utóbbiak fontossága puszta létükben rejlik.
– Tiltakozom! – akarta kiáltani a hal, amint a parton vergődött, de megkönnyebbülve jutott eszébe, hogy ő voltaképpen néma.
– …Egyedül a szellem alkot érzések, eszközök, tolmácsok nélkül. Az anyagtól való függetlenség adja az irodalom szabadsággal rokon, magas rendű önállóságát.
– A jónak megvan az a képessége, hogy nem lehet kivégezni. A figyelmesebb, iróniamentes tekintet észreveszi, hogy a jó ereje a jó emberek mazochizmusán alapszik.

(Tanúi minőség/ Calitatea de martor, 2004)

Deák Melinda fordítása

Forrás: Ana Blandiana: A szenvedés átválthatósága. Életmű-válogatás. 2022, Brassói Lapok – Oltalom Alapítvány kiadása