Rendhagyó és ugyancsak nagyszabású kiállítás nyílt tegnap, csütörtökön este Csíkszeredában a Szakszervezeti Művelődési Házban, vagy ahogyan manapság nevezik, a Művészetek Házában.

A Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor tekintett vissza fennállásának, illetve folyamatos munkájának tizenhét esztendejére egy olyan válogatással, amely jól körvonalazza mindazokat a törekvéseket, amelyek nem csupán a régió, hanem jóval szélesebb összefüggésben az ország, sőt adott tekintetben Európa valamint más földrészek képzőművészeti életét jellemzik.

A Free Camp 2005-ben indult Csíkszeredában, abból a megfontolásból, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.

A Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ égisze alatt kibontakozó, a jelentős intézményi valamint magántámogatásokat élvező mozgalom Botár László képzőművész irányításával több másfél évtized alatt meghozta a gyümölcsét. Nyaranta tucatnyi, tizenhét év alatt pedig különböző európai, amerikai és ázsiai országokból összesen több mint száz képzőművész érkezett, vagy tért vissza Hargita megye székhelyére, hogy néhány héten át éppen itt, a kiállítás jelenlegi helyszínén, a Szakszervezeti Művelődési Ház hatalmas, nyitott műtermében ne csupán együtt, vagy egymás mellett alkosson, hanem menet közben jobban megismerje egymást. A meghívottakkal együtt dolgozó, a Kolozsváron, Bukarestben, Temesváron, Iaşi-ban végzett fiatal és kevésbé fiatal székelyföldi képzőművészek pedig azt is megmutatták, hogy a közhelyszinten archaizálónak tartott Székelyföld manapság olyan alkotómunka színhelye, amelynek eredményei jól illeszkednek Európa és a világ jelenkori képzőművészeti törekvéseibe.

És nem feledkezhetünk meg a Freecamp másik két sajátosságáról sem.

Egyrészt a tábor mindvégig nyitva maradt a művészetkedvelők előtt, a látogatók stílszerűen, mai világunk kommunikációs gyakorlatához híven, munka közben, élőben láthatták, hogyan születik meg a mű. Másrészt pedig a táborokban majd mindvégig jelen voltak a műkritikusok is, hogy ne csupán a végeredményről fogalmazzák meg következtetéseiket, hanem ők is végigkövessék az alkotás folyamatát. A bukaresti dr. Radu George Serafim, a Parlament Brâncuşi termében megrendezett Országos Képzőművészeti Szalonok egyik megalapítója nem véletlenül vette észre, hogy ez a tábor nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy ezután „Csíkszeredát ne csupán a nagy hideg és hatalmas havak, ne csak a jégkorong, hanem a romániai kultúra térképén is végérvényesen elhelyezzék.” Miközben a budapesti Dr. Feledy Balázs műkritikus azt emelte ki, hogy „az élet minden területén csak szabadságban lehet élni. A művésztelep ezt a szabadságot képviseli, résztvevői a hely ihletforrásában a művészet kortársi atmoszféráját árasztják.”

A tegnap megnyílt Free Camp gyűjteményes kiállítás, amelyet június 9-ig lehet megtekinteni olyannyira jellemző a huszonegyedik század szemünk előtt alakuló művészetére, mint bármiféle töredék az egészre. Jól észrevehető, hogyan válik két irányban is átjárhatóvá a figuratívtól a nonfiguratívig vezető átmenet, hogyan alakulnak ki olyan formák és felületi szerkezetek, amelyek éppenséggel az egyetemességbe, az emberi létnek azokba a biztos alapjaiba kapaszkodnak, amelyekről napjaink zűrzavarában hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Forrás: Bukaresti Rádió, magyar nyelvű adás, Vélemény-rovat, 2022. április 22.