Demény Péter (Ivan Karamazov:) Egy repülőút emlékére
A felhőkön laknék olykor,
bolyhos pamlagukon elüldögélnék,
ledőlnék a világ tetejére,
és nem látnám a világot,
talán ez vonz a leginkább,
olykor integetnék azoknak,
akik éppen arra szállnak, amerre én lakom,
elgondolnám, nahát, ez az ő életük,
leszelfiznek, és elmesélik,
láttam egy angyalt, képzeld,
Deményhez hasonlított.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza