ha rend lenne a fejekben
de hogy lenne e rendetlenségben

vonaton utazom s mit ad isten
vitázom atyafi-idegennel
nem értünk egyet persze csak
abbahagyjuk fel nem adva
belátásra térni mód nincs
ahonnan nézünk a kép mást mutat
holott látásaink érintkeznek néha
majd szétfeszülnek
más apropó löki felszínre őket
nem is remélünk eszmecserénél többet

ne közmondásokat, így a vájtfülű
ám a gondolat közhelyeken topog

de milyen szép a szív vágya, ami belevitte!
együtt megy mind a kukába
ha nem így volna minden élne
millió virág nyílna ott
hol dudva nő, kóró zizeg a szélben
s ha némi eső permetez újabb fergeteg jön

hát hogyne lenne pesszimista
a legátalkodottabb is
ki reményét odafel horgonyozta
mert elégtételt csak fent osztanak

a nem adhatok mást csak mi lényegem
madáchi szava túlmutat versemen
hallom is mennyire ingerel
de nem vagyok én se különb rész
csupán a nagy töredéke

(nk)

2022-04-23

Forrás: szerző FB-oldala