Gergely Tamás: Sírnevet
– Most akkor sírok vagy nevetek? – kérdezi Vadmalac magától.
Úgy tudta, nevetni akar, de akkor mi az a kanyar az érzelmeiben, amitől a könnye majd kicsordul. Illetve hát éppen azért nem csordul ki, mert ”derékban” – mintha egy vízcsap lenne – megtörik.
Valami olyat érez, hogy: várakozó állapotban van.
Nohát!
Hogy hirtelen nátha támadta volna meg? Hiszen se ajtót, se ablakot nem nyitott.
Nohát.
Szétnéz, hogy látta-e valaki. Nem mintha számítana, egy őszinte embernek elnéznék amúgy is. De hát senki a közelében.
Forrás: szerző FB-oldala