Bölöni Domokos böngészője
TÉMA ÉS VARIÁCIÓK
Kacsapecsenye pecsenyekacsából
Kecsepacsanya pacsanyakecséből
Pacsakecsenye kecsenyepacsából
Pecsekacsanya kacsanyapecséből
Pecsenyekacsa kacsapecsenyéből
Pacsanyakecse kecsepacsanyából
Kacsanyapecse pecsekacsanyából
Kecsenyepacsa pacsakecsenyéből
Karinthy Ferenc
BŰN ÉS BŰNHŐDÉS
A Villányi úton csúf, idős asszony kegyetlenül üt-ver egy négyévesforma kisfiút: a gyerek már zöld a sírástól, hápog, toporzékol tehetetlen dühében, de nem menekülhet, az utálatos vénség püföli, kímélet nélkül. Egy darabig nézem, aztán nem bírom tovább, hátulról rácsapok az öregasszony fenekére. Megfordul, de nincs is nagyon meglepve, mint aki maga is érzi, hogy jogos a közbelépés. Másodpercekig tart, amíg föleszmél és megkérdi:
– Kicsoda ön?
– A jóisten – felelem szerényen, s kalapom megemelve továbbsétálok.
Karinthy Ferenc
SZÍNHÁZI FOLYOSÓ
– Hű, de jól nézel ki! – állja útját a középkorú drámaíró az ifjú drámai szendének, aki smaragdzöld reneszánsz kosztümben, habos malomkőgallérban röppen ki az öltöztetőpróbáról.
– Tetszem? – perdül meg a művésznő, hogy a szoknya suhog és kavarog a dereka körül.
– Bemegyünk az öltöződbe, így, ahogy most vagy – ajánlkozik a szerző kiguvadt szemmel.
– És? – veti fel diadémos, vörös parókás fejét az ifjú lady.
– Bezárjuk az ajtót, hogy senki se zavarjon.
– És aztán?
– Leülünk a díványra, megfogom a kezed…
– No és? És? – húzatja fülébe a zöld úrhölgy, egy kvinttel magasabbra dobva hangját.
– És felolvasom neked az új novellámat.
Karinthy Ferenc
ŐSZINTESÉG
Kellér Dezsőt elfogta egy ismerőse a Körúton: – Hallottam magát tegnap a színházban.
– No és hogy tetszettem?
– Legyek őszinte? – kérdezte az illető.
– Ne legyen őszinte – felelte Kellér, és továbbment.
Karinthy Ferenc
Pusztai Péter rajza