Belátta, igazuk van azoknak, akik óvatosságra intik.
– Húzd meg magad! – szólt a szomszédja.
– Olyan időket élünk?
– Lesz még cifrább is!
Úgyhogy Vadmalac behúzódott a nappali sarkába, beült a fonott karosszékbe, moccanatlan töltött órákat.
”Levegőt vennem talán mégis szabad” – gondolta.
Komája jött, szólt hozzá, majd megkérdezte, hogy beteg-e, egy idő után viszont vette a kalapját, és eltűnt.
Vadmalac fenyő toboza akart lenni, amelyik magához szorítja a pikkelyeit.

Forrás: szerző FB-oldala