Nászta Katalin: Dalok a daltalanságban
1.
olyan vagyok, mint a szerelmes
kinek a párja visszavonult
elment háborúzni, máshol ünnepel
kivonta a békét a havasokból
olyan vagyok, mint kinek
elment hangja az ágyúdörejtől
a tavasz is csak hazudott
mikor napsütését ígérte
csalódott vagyok, hogy hamarabb
lett vége a bizalomnak
s elvették játékaim, amikkel
szerelmes dalokat komponáltam
kiragadták kezemből a titkot
elkábítottak szövegeikkel
kivonták belőlem a spirituszt
kínomban megittam a sörszeszt
kenyérgalacsinokat erjesztettem
tejben, vízben, rumos pohárban
de nem tudtam visszatérni
se emlékezni a szép időkre
2.
szómenés, az, mit fintorogsz
folyton a köldököd nézed
persze, mert behavazott
vagy körbevont az eső
ázik a hold
3.
emlék hát az is valami
miféle kiméra ugyan
nem állhatsz meg rajta
és senki
csuszamlós hínár
fojtogat
nekem ez neked az
ugyanaz
hát minek van értelme
itt
zajlik a banzáj
fogy a türelem
érik a vessző
hajlik a vég
4.
anyám még él
ma is
*
2022-április 24-25-27