A legtöbb ember csak a színházban erkölcsös. Ott megbotránkozik olyan jellemeken és helyzeteken, melyek az életben fel sem tűnnek neki.

A becstelen emberek az apró dolgokban kínosan adnak a becsületükre.

Ha egy gyenge jellemű, buta emberrel jót teszel, ellenségeddé válik. Nem akar hálás és lekötelezett lenni.

Az ember a saját képességeit a környezetén méri. Ezért a buta ember a nála butábbak társaságát keresi.

Az aszkéták olyan emberek, akik magukkal szemben egy kissé, másokkal szemben nagyon kegyetlenek.

Mindig jobban tiszteljük azt, aki megríkat, mint aki megnevettet bennünket.

Akit senki sem fúr, azt nem is érdemes.

Aki előtt valamely zászlónak becsülete van, azt élete folyamán legfeljebb egyszer-kétszer veszi a kezébe.

Ha a gyávák gyűlölnek, bátor vagy. Ha az ostobák gyűlölnek, okos vagy. Ha az aljasok gyűlölnek, tisztességes vagy.
Az ember olyan társas lény, akinek feltétlen szüksége van a magányra is. Ha magányában zaklatják, a közösségben összeférhetetlenné válik.
A tehetséges embert gyakran összetévesztik a felületessel, mert csak azt látják, hogy nem erőlködik.
Az okos ember élete végén sajnálni fogja azt az időt, amit pénzkeresésre fordított.
Semmittevéssel csak a semmit érő munkát lehet kipihenni.
Okos ember sok mindent előre lát. De, ha elég bölcs, mindig csak annyit mond el belőle, amennyit el is hisznek neki.