Bár ott ülnék most Veled
A bőrfoteles székben,
S néznénk a plazmatévében
Egy olyan házi receptet, krémest.

Bár ott ülnék most Veled
Egy tóparti stégen, gyerekszemmel
Nézném a tó tükörjátékát,
Már-már éjszakába nyúló holdudvar vonulatát,
Tücsökzene ciripelő szólamát.

Bár lenne az a pult,
Hol te is, én is ott vagyunk.
Szólnék hangosan, mikrofonnal,
Két sört kérek most azonnal!
De ügyeljenek, ne túl habosan!

Lenne az a múlt, jelen és jövő,
Ahol apa és fiai a menő.
Egy park menti bisztró
Felejthetetlenül, csak játszani volna jó.

S ahogy teltek, múltak már az évek,
Nyughatatlanok az emlékképek.
Ez is egy bisztró bár, és bristoli,
Megálltunk a park közepén, tó partja mentén pecázni.
Bár lennék csecsemő
Vagy óvodás korú gyermek.
Gyerekülésen utazni,
Biciklizni volna igazán jó Veled és melletted.

Bár lennék katonád!
Megvédenélek Téged, apám,
Ki olykor szintén gyerek és gyermek volt.
Nagyon, nagyon szeretlek ám.