Ha megértjük az időtlenséget
Amiben pillanatok vagyunk
Ha elfogadjuk, hogy mégis
Eleget éltünk a földön
És az ég is fölénk terült
De végül kifáradunk
Szoros kötelékeink
Feszülnek, szertehullnak
Konok fájdalmainktól
Napjaink kifakulnak
Úgy belenyugodhatunk:
– Ez a valódi törvény
Kéz- kézben indulhatunk
Arra, hol nincsen ösvény
Kettesben leszünk magunk
Ez lesz a pihenés végtelen
Órája, hónapja, százada
Óhajok és bánat nélküli
Csitító, nyugtató végszava.

Budapest,2022, ápr.28.