TTO (Talált Tárgyak Osztálya)
Volt egyszer egy Kíváncsiak Klubja (3)
9.Hullhat-e az égből manna?
Mennyit keresett Petőfi a verseivel?
Móra Ferencet idézzük; Petőfi születésének 100. évfordulóján írta a következőket:
„Én összeszedegettem, amennyire módomban állt, melyik könyvéért milyen honoráriumot kapott Petőfi. Az első verseskönyve az volt, amelyikre Tóth Gáspár szabómester a 60 forint előleget adta. Ezt 1000 példányban nyomta ki az Egyetemi Nyomda 219 pengő és 6 krajcárért; egy példány ára l forint volt. A második kötet ára l forint 12 krajcár volt, ezért 300 forintot kapott.
A helység kalapácsát Geibel Emánuel adta ki, fizetvén érte a költőnek 40 bankóforintokat, és adván darabját 46 krajcárért. Ő maga pedig egy szót se értett belőle, mert nem tudott magyarul. Mikor Petőfi 1847-ben kiadta összegyűjtött verseit, megkérte Geibelt, hogy bevehesse A helység kalapácsát is, amit a kiadó mégse vehetett meg örök időkre 40 bankóforintért. Geibel úr azonban nem engedett.
A János vitézre hónapokig nem kapott kiadót Petőfi. Végül is a szerkesztője, Vahot Imre vette meg 100 forintért, amit Petőfi nyomban odaadott az apjának, a tönkrement „jó öreg kocsmárosnak”. Vahot nem csinált a könyvvel rossz üzletet, mert 1000 példányban adta ki, 40 krajcárjával, a novemberi vásárra. Tudniillik abban az időben a magyarok leginkább vásárfiának vették a könyveket…
A szerelem gyöngyeinek és a Felhőknek 30-30 pengő krajcár volt az ára, az első az Emich, a második a saját kiadásában jelent meg. Gondolom, egyiknek a jövedelmén sem lehetett domíniumot vásárolni…
Utolsó könyvéért, az összes költeményekért 1500 pengő forintot kapott Emich Gusztávtól, akinek a pár hónap alatt elfogyott 3000 példány 12 ezer forintot hozott. Ez a példátlan siker aztán gavallérrá tette a kiadót. Persze nem visszamenőleg, mert olyan kiadó még nem volt a magyar glóbuson, hanem 2000 forintért, havi 100 forintos részletekben előre megvette Petőfi minden versét, amit 1849 őszéig írni fog…
Nem érdektelen az sem, hogy mi volt Petőfinek a segédszerkesztői fizetése a Pesti Divatlapnál. Koszt, havi 15 váltóforint és 2 váltóforint különdíj minden verséért. Tartozott pedig ezért színes riportokat írni, elolvasni a honleányok beküldött verseit, és azokra kellemes feleleteket írni a szerkesztői üzenetekben, végül mindennap átmenni Pestről Budára a Bagó Márton nyomdájába, és ott megcsinálni a korrektúrát…
Persze 48-ban, amikor a nemzet legünnepeltebb költője volt, már 7 forint 50 krajcárt is kapott verséért… Frankenburg Adolf emlékirataiból pedig azt olvasom, hogy Kossuth Lajosnak ugyanakkor, mint a Pesti Hírlap szerkesztőjének havi 18 000 forint fizetése volt. Betűvel van írva, nem számmal, tehát nemigen lehet sajtóhiba. A politika akkor is jobban fizetett, mint a múzsák…”
10. Milyen sportot kedvelt Petőfi?
Petőfi legnagyobb élvezetei közé tartozott a kirándulás. Ezt jegyezte fel: „Ez ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép. A természettel múlattam, az én legkedvesebb barátommal, akinek semmi titka nincs előttem. Mi csudálatosan értjük egymást, és ezért vagyunk olyan jó barátok. Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő suttogását és a fergeteg üvöltését… Megtanított rá a világ misztériumainak grammatikája, a költészet. Értem pedig különösen a falevelek zörgését. Le-leülök egy magányos fa alatt, és órákig hallgatom, mint zizegnek lombjai, mint suttognak fülembe tündérregéket…”
Petőfi szenvedélyesen szeretett lovagolni is, de a kispénzű költőnek ritkán lehetett része ebben az élvezetben. Barátjának, Kerényi Frigyesnek írja egyik levelében:
„A lovaglás oly szenvedélyem, mint neked a délutáni alvás: bár nagy ritkán van módom benne…” De ha csak ritkán akadt is alkalma, hogy lóra üljön, olyan délcegen megülte, mint kevesen. A lovas Petőfi Jókai Mórt is megihlette: „Petőfinek arca és alakja nem volt az, amit daliásnak nevezünk, arckifejezése komor, rideg volt, termete szűkvállú, járása nagylépésű, mint a távgyaloglóké: hangja tompa, de amikor az ihlet lángja átmelegítette, ez a mozdulatlan arc ragyogott, ezek a csapott vállak földgömbemelő Atlasz vállaivá nőttek, s midőn lelkesítő költeményeit szavalta, hangja az indulatoknak minden változatait zengte, sírta, mennydörögte. S ha lóra kaphatott, akkor egész daliává alakult át; úgy ült a lovon, mintha teljes életében azt tanulta volna…”
11. Miért és hogyan tanult meg Petőfi és Arany gyorsírni?
Arany János leveleinek gyűjteményében, az egyik Petőfi Sándorhoz írt levelében gyorsírásos részt is találhatunk.
Gopcsa László véleménye szerint Arany legfeljebb kuriózumképpen tanulta meg a gyorsírást, a Petőfinek küldött levél végére írt jelek inkább gondos rajzolóra, mintsem gyakorlott gyorsíróra vallanak. Arany és Petőfi írásaiban különben sem találkozunk sehol másutt gyorsírással. Inkább játékos, titkos írásnak szánta, hogy Júlia ne tudja elolvasni.
Tudjuk viszont a bécsi levéltárból előkerült titkosrendőri jelentésekből; hogy a gyorsírás a Szent Szövetség megalakulása óta gyanúsnak, szinte forradalmi tettnek számított, s a nevesebb politikusokkal együtt megfigyelés alatt tartották a gyorsírókat is. Széchenyi István például 1832-i angliai útján figyelt fel az ottani parlament gyorsíróira, s a bécsi titkos rendőrség jelentéseiből tudjuk, hogy ő is, Wesselényi Miklós is tartott az összejöveteleken gyorsírókat. Amikor Wesselényit sajtóvétség miatt Budán börtönbe zárták, magával vitte hűséges gyorsíróját, Stuller Ferencet is. Talán Petőfit is a forradalmiság barátkoztatta meg a gyorsírással.
Vajon ki lehetett Petőfi mestere a sztenografálásban? Lehetséges, hogy barátja, Vasvári Pál ismertette meg a gyorsírással, aki a költő Kígyó utcai lakásának mindig szívesen látott vendége volt. Vasváriról feljegyezték, hogy szenvedélyesen gyakorolta magát a gyorsírásban, és „ha vitatkozott, folyvást gyorsíró jegyeket vagdosott a levegőbe”. Úgy látszik tehát, hogy sem Arany, sem Petőfi nem használta a gyorsírást az ihlet rögzítésére. Mindkettő kezében gyorsan futó toll formálta a jól olvasható betűket.
12. Hiteles történeti adatok alapján írta-e Gárdonyi az Egri csillagokat?
Gárdonyi József, az író fia jegyezte fel: Regényírása kezdetét azzal árulta el, hogy Egerből levelet menesztett Pécs város polgármesteréhez, Majorossy Imre uramhoz. Gárdonyi nyilvánosságra nem szánt levele arról szólott, hogy Egerben regény készül, s ennek a regénynek a hőse Bornemissza Gergely, aki mint Tinódi Lantos Sebestyén döcögős pennájával megverselte, Pécs város szülötte, pécsi kovács fia. Gárdonyi arra kérte a pécsi polgármestert, ha a föld alól is, de neki kerítsen egy olyan írást, könyvet vagy levelet, amelyből kibötűzhető valami a Gergő gyerek múltjából. De bizony Majorossy bátyánk még a föld alatt is hiába keresgélt. Szomorodott szívvel csak annyit jelenthetett: a Gergő gyerek végleg eltűnt.
Gárdonyi másfelé kutatgatott. De szerencsére, mit nem oldott meg Pécs, megoldotta Bécs, a császári levéltár. Annyira megörült a fekete-sárga ládák adattermésének, hogy azon melegében nekilátott a regénynek. De nem úgy ám, ahogy a regényben ma olvassuk. A két gyermek nem fürdött a patakban a Mecsek táján. A kis Évát se rabolta el a török, hanem ott kezdődött a regény, hogy Éva asszony az urának a ruháját foltozza Fejérvárott. Rátapint a ruhában az egri vár rajzára, a török gyűrűre és ugyanakkor megjelenik a félszemű Jumurdzsák, és elrabolja Éva gyermekét. A regény nehezen mozdulása kezdettől fogva nem tetszett Gárdonyinak. Vázlatot készített a további munkához.
A vázlat összeállítása után a Gergő diák címe lekerült a kemény tábláról. Új cím: Holdfogyatkozás. De Gárdonyinak ez se tetszik. Csak két hétig állta a helyét. Lesz: Hol terem a magyar vitéz? Ez jobb. Ezt is kinövi egy hónap alatt, és kerül helyébe a Török gyűrű. Ez meg aztán csak egy napig élt. Kiderül, hogy a török gyűrű hamis érték. Ezután következik: Hold és a csillagok, amiből végre a maradandó két szó alakul: Egri csillagok, és ez illesztődik a regény élére.
A 135 lapos regényszakadásnál kétségbeesetten tépelődik: „Még mindig nem tudom, mi lesz a regény közepe. Az éjjel nem is tudtam aludni emiatt.”
Először is forrástanulmányozásra szánja az idejét. Komolyan. Lelkiismeretesen. A török kosztümkönyvek, a Hadtörténelmi Közlemények, a Nemzeti Múzeum régiségtárain át eljut újra a bécsi császári levéltárba és a konstantinápolyi szultánmúzeumba.
1899. június 5-én kerül haza Egerbe. Kimerülve az úttól, a látottaktól. Rengeteg adattól dagadozó fejjel fogja kezébe a pihent tollat, és hihetetlen iramban önti a cselekményt…
1899. október 26-án, az 1051. kéziratlappal a végére jutott. A regénynek ez a befejezése nem jelentette a teljes munkavégződést. Még két hónapig foltozgatja a regényt. Ez 1290 lapra bővíti az írást. Megszületett az Egri csillagok…
Forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00057
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza