Tóth Elemér: Pünkösd

I.

Kis gyöngyvirág−harangok
csengnek−bongnak vidáman,
burukkolnak galambok
a közelítő nyárban.
Földszag árad a kertből,
illatozik az élet,
fényes ruhájú szellőn
rózsa lobog elébed.
Mert te vagy a királynő,
szép pünkösd drága álma.
Parancsaidat várja
a virág, mely lilán nő
a kertben, hol az ének
szárnyal – neki az égnek.

II.

Pirosodik már pünkösd szép virága,
fényes szelekkel csókolózik éppen.
Palotájának ablakát kitárja
a napkirály – villogva, tettre készen.
A határ izzik, arasznyi kalászok
bólogatnak az égi üzenetre,
s beleremeg a szíved, mikor látod,
pünkösd lángjai hullnak a fejekre.

Leszáll az éj: az öröm és a bánat.
Tövisek tépik ártatlan ruhádat,
s a megbocsátás igaz vágya lobog.

Születésnapot ülünk ma mindnyájan;
s tudjuk, hogy ebben a fiatal nyárban
együtt, csak együtt lehetünk boldogok.

Forrás: Tóth Elemér: Tölgyek / MEK