Tóth Mónika: végállomás (4×1)
nincs több út
nincs több megalkuvás
örömkitörések
belsőfogyatkozások
csend
hiány
üres lettem
üres lettél
végállomás
kedvelem
a nyár izzadt foltját kabátomon
a tavasz szirom hajzuhatagát
a tél reszkető sörényét
az ősz bárányhimlős testét
A langyos szél simogatja mellem..
Itt fű se nő
nemhogy fenyő.
Itt madár se fészkel.
A farkas se leselkedik.
A langyos tavaszi nap se simogatja mellem.
A kapucsengő hónapok óta néma.
Nem is tudom, mikor járt nálam
egy kósza lélek félcsésze kávéra
csend nyalja kézfejem
A csend nyalja kézfejem.
Magány simogatja ujjbegyem.
Szívembe belecsípett a hideg.
Lelkembe belecsapott a villám.
Nélküled a remény verítékszaga
elszáll az esti szélben