Volt egyszer egy Kíváncsiak Klubja (4.)

13. Igaz történetet dolgozott-e föl Mikszáth a Fekete városban?

Mikszáth erre a családtörténeti legendára a 48-as Görgey Arthur testvérének, Istvánnak A Görgey nemzetség története című munkájában bukkant rá. Afféle familiáris mendemonda ez. Maga az író így vélekedett:

„Ez a történet alkalmasint csak mese, legfeljebb cseppnyi igaz mag lehet benne… Nem valamely család igaz történetét akartam papírra tenni, hanem egy kornak az igazi levegőjét. Azt akartam, hogy az olvasó visszaringatva érezze magát abba a korba. A család igazi története közömbös az író előtt, még maga a történelem is. Shakespeare nagy történelmi drámáiban nevetséges volna történelmet keresni. De azért becsesebbek az emberiségnek, mint a legszabatosabb történelmi tények…”

A fekete város bonyodalmait a lőcsei bíró vérének földszerző joga indítja el. A kérdés, hogy valóban volt-e, és ha igen, hol található efféle törvény a Corpus Jurisban? Mikszáth ez ügyben Róbert Károly idejére hivatkozik. Tény, hogy Róbert Károlynak a királyi hatalom megszilárdítása érdekében meg kellett törnie az interregnum idejében kiskirályként élő főurak, az oligarchák önkényuralmát. Ezek közül a trencsényi Csák Máté volt a leghatalmasabb. A király hadai 1312-ben ütköztek meg Csák seregével, Rozgony mellett. A csata eldöntésében nagy szerepe volt a szepességi szászoknak, akik Görgey Istvánnak és Görgey Arnoldnak, a szászok grófjának vezetése alatt a király oldalán küzdöttek. Ezt a történelmileg hiteles adalékot fejlesztette tovább az írói fantázia, mert a lőcsei bíró vérének földszerző jogáról és az ezt kiküzdő Jób nevű bíróról mit sem tudnak a kútfők…

14. Sokat utazott-e Verne Gyula és May Károly?

Olvasmányaink során sokszor találkoztunk Jules Verne és Karl May nevével. Verne „Különös utazások” címen írta műveit. May Károly útikalandjai ugyancsak sorozatban jutottak el ifjabb-idősebb olvasók elé. Sokszor hallhatjuk, hogy sem Verne, sem May nem utaztak, útleírásaik csupán a képzelet szüleményei. Mi az igazság: utazott-e ez a két ismert író vagy sem?

Verne 1859-ben mint ismeretlen kis tőzsdeügynök műkedvelő vígjátékíró barátjával teherhajón körülutazta Dél-Angliát, s felhajóztak Skóciáig. Útközben látták a „Great Eastern” óriásgőzös építését, melyről Verne megjegyezte, hogy ő ezen a hajón fog átkelni Amerikába. Persze megmosolyogták. Azután látták a skót kastélyokat, szénbányákat, sziklás tengerpartokat.

1867-ben, már mint neves író, a „Great Eastern”-en valóban elutazott Amerikába, ahol azután vasúton eljutott a Nagy-Tavak vidékére. Az 1859-es utazás élményei bukkannak fel a Zöld sugárban, amikor a tengerpartokról írt; a Grant kapitány gyermekeiben a skót kastélyok, a Fekete Indiákban a szénbányák, az Úszó városban a „Great Eastern” emléke jelenik meg.

Amikor már gazdag embernek számított, jachtot vásárolt, és sokat hajózott, de a jachtot elsősorban pihenésre, nem pedig világlátásra használta. Bejárta ugyan a Földközi-tenger partvidékét, Norvégia északi részét; behajózott a Keleti-tengerbe, de legtöbb útja csak sétahajózás volt, amikor a fedélzeten tett-vett, pihent vagy dolgozott. Nyáron hajója a Somme folyó torkolatában horgonyzott, közel Amiens-hez, ahol lakott. A jachttal egyszer Párizsba is felhajózott.

Olvasói tudtak ezekről az utazásokról, de azt hitték, hogy messze világrészekben kalandozik.

Magyarországra tervezett utazást, ez sajnos elmaradt: egy elmeháborodott rálőtt, és sérülése nem engedte meg az erőteljesebb mozgást, jachtját is eladta, a montenegrói király vette meg. Verne ekkor 58 éves volt, a merénylet 1886-ban történt.

Karl May, aki az amerikai prérik, sziklavadonok, nagy folyamok, az indián világ írója volt, járt-e vadászösvényen vagy hadi ösvényen? Azaz járt-e Amerikában és Arábiában, látta-e álmai világát?

Igen, látta. Megmaradt útlevelek, hajózási utasnévjegyzékek dokumentum-szerűen igazolják utazásait, levelei, feljegyzései szintén. Kétkötetesre tervezett önéletrajzának csak az első része jelent meg, a másodikat már nem írta meg, halála megakadályozta ebben. A kutatást nehezíti, hogy a második világháborúban sok emlékanyag elpusztult. Biztosan megállapítható, hogy járt Angliában, Franciaországban, Itáliában, Magyarországon, Svájcban, Görögországban, Törökországban. Egyik-másik regényét a Garda-, illetve a Vierwaldstätti tó mellett írta.

Húszéves korában, 1862-63-ban, Amerikában vasútépítkezésen dolgozott, magántanítóskodott, csaknem egy évig tartózkodott az indiánok lakta vidéken. Minthogy egészen szegény fiatalember volt még akkor, bizonyára hajófűtőként került ki.

1869-ben ismét járt Amerikában, ugyanebben az évben Észak-Afrikában is megfordult, már mint jómódú szerkesztő és író. Az arab országok iránti rokonszenve minden bizonnyal ebben az időben ébredt fel.

1899-1900-ban a „Preussen” nevű német luxusgőzösön Genovából elindulva Kairóba érkezett, ahol hat hetet töltött, majd felhajózott a Níluson, meglátogatta Bejrútot, Szíriát, s közben tizennégy napra karanténba került, ahonnan hat nap után baksis ellenében kiengedték. Megnézte Palesztinában a bibliai helyeket, elutazott Indiába is, de a pestis miatt nem szállt ki a hajóból. Ekkor Szumátráig jutott el.

1908-ban felesége társaságában ismét Amerikába utazott, megnézte a Niagara vízesést, meglátogatta az indián falvakat, irodalmi társaságokban előadást is tartott.

Ezek szerint Karl May sokat utazott. Sajnos, fiatalkori bolyongásainak részleteit nem ismerjük, későbbi luxusutazásai azonban bizonyára növelték látókörét, s ezekből merített is.

15. Élt-e Robinson és Péntek?

Élesszemű irodalomtudósok kikutatták, hogy Selcraig cipésznek hetedik gyereke, John 1676-ban született a skóciai Largóban. Ez a fiú megszökött otthonról, s mert kalandvágyó volt, beállt a tengerészek közé. 1703-ban Dampier kapitánynak a Csendes-óceánra induló kalózexpedíciójához csatlakozott. Ekkor már igen jártas hajósnak kellett lennie, mert vitorlamesteri rangot kapott. 1704 szeptemberében a chilei Valparaisótól 560 km-re nyugatra, a Juan Fernandez-szigeteknél kötöttek ki. Ekkor történt, hogy Selcraig, vagy ahogy magát nevezte, Selkirk, összerúgta a patkót hajójának parancsnokával, Stradling kapitánnyal. Erre fogta magát, összecsomagolt, és néhány szerszámot is kérve, partra szállt. A hajó indulásakor ugyan megbánta elhamarkodott tettét, de Stradling kapitány könyörtelenül továbbvitorlázott.

És ekkor kezdte meg John Selkirk Robinson-életét. Négy évet töltött a szigeten, teljes magányban, még hűséges Pénteke sem volt. Végre azután 1709-ben Dampier hajói visszatértek, és fedélzetre vették Selkirköt. 1711-ben tért haza Angliába, és élményeit, kalandjait egy ponyvafüzetben írta meg. Defoe, a Robinson szerzője személyesen nem ismerte „Robinsonját”, csak olvasmányaiból értesült történetéről, így a valóságtól ihletetten, de mégis a maga művészi elképzeléseinek törvényeit követve megalkotta a világirodalom egyik remekét, melyben az emberi leleményességnek állított örök emléket.

Még csak annyit: 1868-ban a Juan Fernandez-szigetek központjában Mas-a-tierrán emléktáblát állítottak Selkirk szokott kilátóhelyén; szülővárosa, Largo pedig szoborral idézi „Robinsonja” dicsőségét…

16. Élt-e Don Juan

A 14. századi Sevillai krónika feljegyzi egy bizonyos istentelen Don Juan Tenorio gaztetteit. Megszöktette a kormányzó leányát, Donna Annát és a kormányzót megölte. A meggyilkolt kormányzót a ferences szerzetesek temették el klastromukban, és a sír fölé egy lovasszobrot állítottak. Ide csalták régi ellenségüket, Don Juant, s megölték. Hogy eltűnését magyarázzák, azt híresztelték el, hogy a lovag gúnyolta a meggyilkolt kormányzót, erre megnyílt a föld, és a szobor a féktelen csábítót a pokol fenekére vetette.

A krónikás feljegyzés történelmi hitelét a tudományos kritika nem igazolta, de ez nem ártott és ma sem árt a motívum népszerűségének. Don Juan alakja a monda formálódásának során tovább növekedett, új vonásokat öltött, sőt egy hasonlóképpen legendás névrokonára is szert tett. Don Juan de Marana éppen olyan kegyetlen csábító, mint Don Juan Tenorio, de ő a végén „megtér”, és bűneiért vezekel…

Don Juan tehát nem volt élő személy. Legendás alakja azonban az irodalmat és a muzsikát egyaránt megihlette, Tirso da Molinától és Molierètől Lenauig s G. B. Shawig, Mozarttól Richard Straussig.

17. Élt-e Faust?

Ha felütik a heidelbergi egyetem anyakönyvét, írva találják, hogy ott egy Johann Faust nevű diák elvégezte a filozófiai tanulmányait, és 1509-ben elnyerte a baccalauresi fokozatot. Egy időben a Georgius Sabellicus nevet is használta. Ez volt az álneve, amikor valamelyik városból sürgősen odább kellett állnia. Erre azért volt szükség, mert a tudásnak Heidelbergben felszedett kincseit nemcsak aprópénzre váltotta fel, hanem hamisra is. Kalandorrá lett. Hol itt, hol ott szédítette az embereket azzal, hogy a titkos tudományok beavatottja. Értett a csillagjósláshoz, a mágiához, megjövendölte a bajt és a szerencsét a tenyér vonalaiból. Ez a tudomány aranyfüstjei csillogtató sarlatán eljutott minden korabeli tudományos kiválósághoz. Vendégül látta a híres Trithemius, a sponheimi apát, aki maga is nagy kedvelője volt a titkos tudományoknak; megfordult Wied kölni érseknél, Mudt gothai kanonoknál, Joachim Camerariusnál, Melanchtonnál…

A wittenbergai és erfurti egyetemen tudományos vitákat rendezett. Erfurtban azzal aratott nagy sikert, hogy könyv nélkül idézte Platón és Arisztotelész bármelyik munkáját. Híre még a nagy Lutherig is eljutott. Faust tehát élt, a népkönyvek és Goethe remekének hőse nem kitalált alak. Életét különös kettősség jellemezte: hol egyetemek előadói székében tűnik fel, hol csapszékekben tivornyázik, pénzt csal ki a becsapott emberektől, és álnéven szökik a törvény büntető keze elől. 1538-1540 táján hunyt el. Ismeretlen halálnem végzett vele…

Nevét az irodalom tette halhatatlanná.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00057