Egynyári pillanatkép, óperenciás tengerkék
Pezsgőbuborék fújta, szélhámos esték
Csuklómon tinta és egy hamis szalag
Reggelre egy habcsók, ami még maradt

Párnám rúzsfoltja, piros magassarkúba bújva
Bejárati ajtót, egy éjszaka szőtte álmot
Maga mögött hagyva
Egy utolérhetetlen, rövidre vágott délibábot

Akváriumba zárt aranyhal
Színváltós vitorlákat bontogat
Fűszerfalatokat habzsolja
Víztükrét falánk csókjaival mardossa

Már egy hableány
Aki fényben úszó éjszakáját
Szírének dallamainak áramlatát
Mellúszással követi

Aztán csendben egy kagylóba súgja
Andalogva, halkan gyere, hal kan be
Algaszőtte labirintus hálójába
Medúza folyosó nyitva tárva