Kölcsönsorok: Ana Blandiana
Óralap /Cadran
Legelőször a számok tűnnek el,
Mialatt a mutatók vakon
És nehézkesen tapogatják az óra lapját,
És nem jön hogy higgyék,
Nincs mit mutatniuk többé.
Ez a dolog még korántsem jelenti azt,
Hogy az idő már nem létezik,
Ellenkezőleg,
Épp az történt, hogy az idő múlásának örvénye szerteszórt
Minden mértéket,
És a zuhatagot már nem lehet
Másodpercekre, percekre, órákra, évezredekre felosztani,
Mert mindent elsodor, homokórát, harangtornyot, toronyórát,
Mialatt a reményvesztett mutatók
Összevissza eveznek a levegőben,
Képtelenül arra, hogy akár csak a világvégére
Is rábökjenek.
Fordította Bartha György
*
Mai întâi dispar cifrele,
În timp ce limbile pipăie
Greoaie și oarbe cadranul,
Nevenindu-le să creadă
Că nu mai au ce arăta.
Ceea ce nu-nseamnă nici pe departe
Că timpul nu mai există,
Dimpotrivă,
Că vârtejul trecerii lui a spulberat
Măsurile,
Puhoiul nu mai poate fi împărțit
În secunde, minute, ore, milenii,
Ci mătură tot, clepsidre, clopotnițe, orologii
Pe când, disperate, arătătoarele
Vâslesc haotic prin aer
Nereușind să arate nici măcar
Sfârșitul lumii.