Fülöp Kálmán: Boldog vagyok
Kezemből
kirepül az éj-
a reggel csendjén
tavaszi kékség
mesél szerelemről,
tűzről,vitáról.
Ha már egy új
kezdet nyújt kezet,
a kiavó tüzek
riadt valóságán,
a nappalok csendjén,
valami mást sarjadzik,
a viharban érett távól.
Újra szép minden
és érdekel
a történés –
bőségtől duzzadó
rügyek bontják
az élet csiráit
napjaimba,és
boldog vagyok,
hogy újra hallom
a kert ösvényéről
visszacsengő
lépteim kopogását.
Pusztai Péter rajza