Kiáll a tornácra Vadmalac, mert valami különöset vett észre bentről. Komája szórt maga elé – mintha vetne – valami fehér port.
– Mit csinálasz? – kérdi tőle meglepetten.
– Irtom. Méreggel a gazt…
– …a mocskot. A gazt, a mocskot – Ezt már ketten mondták, kórusban.
– Évek óta teszed – folytatja Vadmalac a dumát –, mégis egyre több van belőle. Lassan ellep bennünket.
– Hagyjam abba?
Vadmalac eltakarja az arcát. Lelki szemeivel munkatábort, holokausztot lát.

Forrás: szerző FB-oldala