Történt egykor az URSUS-ban


Egy asztal tömény,
egy teríték kolbász babbal –
szánkózik zsíros tálcán
az állami gondviselés;
irigy kis családok,
kopott asztaltársak,
magány-egyletek.

Olcsó fehér gyertyát
hoz be a főnök,
fej mögé ragasztja:
kell egy kis ellenpont
a fekete fejkendőnek,
rajta a makacs
erdőfeleki bognak,
amely soha nem engedi
leesni a parasztasszony állát,
azt a meglazult kapcsot
nem hagyja magára
legalább.

Vannak nagyobb bajok –
mondja szeszrekedten
a törzsvendég – börtönviselt:
kemény puliszka volt és árpakása –
elmúlt – az előbb még kolbászt evett;
jó ez a gyenge fény…
csak egyenek nyugodtan,
csak ki ne hűljön,
csak rosszabb ne legyen.

Forrás: szerző FB-oldala