Fülöp Kálmán: A tűző nap
Élvezem a
fakó derűt
álomittas,lágy
keserűt
ameddig
a szívem tiszta
mosolyomat
földem issza-
derű nélkül
nem is lennék
vajaskenyeret
sem kennék
taposnám az
öreg sarat
kergetném
a svábbogarat
s ha szívem
nem lenne tiszta
ki adná a
kedvem vissza
hogy a világ
rám figyeljen
virradással
derű keljen
s mikor elkészül
a versem
a tűző nap
átöleljen.
Pusztai Péter rajza