Kopátsy Sándor aforizmáiból

Úgy megszoktuk az ostoba minisztereket, hogy már csak azon törjük a fejünket, hogyan lehet a legkisebb kárral elviselni őket.
A XX. század megismert olyan politikai vezetőket is, akiknek sikerült az egész országot a saját erkölcsi színvonalukra süllyeszteni.
Minden kormányzat azt hiszi önmagáról, hogy a társadalom legértékesebb tagjaiból alakult.
Pedig a történelemben erre példát, néhány rövid forradalmi hónaptól eltekintve, nem lehet találni.
Egy ország felvirágoztatásához elégséges, ha a száz legfőbb vezetője között tíz okos és tisztességes találtatik, és a többiek azokat dolgozni hagyják.

Politikai vezérek figyelmébe. A legnagyobb tévedés a csendet beleegyezésnek értelmezni.
Az átlagember szívesebben megy az olyan vezetők után, akik politikai célokat hirdetnek, mint azok után, akik kulturális és gazdasági fellendülésről beszélnek. Ösztönösen is érzik, hogy a kulturális és gazdasági felemelkedésért nekik kellene hosszasan és sokat dolgozni.
Ha egy nép hallgat, azt jelenti, hogy már nem hajlandó a politikai együttműködésre.
Sohasem az a fontos, milyen ideológiákra hivatkozva, hanem csak az, hogyan kormányozzák az országot.
Viharban nem kell félni attól, hogy olyanok akarják átvenni a hajó kormányzását, akik ahhoz nem értenek. Ha csendes az idő, mindenki hajóskapitány akar lenni.

Minél jobban megérett egy kormány a leváltásra, annál hangosabban hirdeti pótolhatatlanságát.
A kormányok számára az egyetlen elfogadható önkritika a lemondás.
Aki csak a családját ismeri, ott talál zseniket. Aki csak a saját megyéjét, azt hiszi, azon túl már nincsen semmi. Aki csak a saját országát ismeri, az nacionalista.
Egy államfő napi egy óránál tovább ne játssza az államfő szerepét.
Ne az egész népnek ígérd a jólétet a távoli jövőben, hanem teremtsd meg ma azoknak, akik ezt már ma is megérdemlik.