Láthatatlan súgólyukakból
áramlik a folyamatos megvezetés:
immár nikábos nőket festünk,
arctalan szépségeket,
de csupasz bőrükön átsejlenek
a szexualitás delejes öblei
és közérthető nyelvre fordítják
a MÁS valóság rejtelmeit,
az álcák alatt burjánzó
nyers pornográfiát.
Levetkőzzük az elnyűtt egót,
utálkozva dobjuk el magunktól
a bepiszkított evilágot
és pusztán a hit lepényén
s az elhívatottak borán
tengetjük létünk-
fogózóul megalkotjuk
a böjtölő isten szobrát
seregnyi változatban
-mondhatni futószalagon-
s aztán lélegzetünk fogytáig
a kufárok oltárán áldozunk.

Újabban halált okádó
járgányoknak kínálunk táplálékot,
miközben otthon, langymelegben,
reggeli kenyerünk pirul,
s békegalambok hófehér tollával.
tiltakozó episztolákat írunk.

Pattognak az érvek
tőled túlra s onnan
a határtalan valahova…
de egyszer, mint eltévedt golyó,
tarkón találhat saját szavad.