„Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” (Pilinszky János)
„A holokauszt eseményei többé-kevésbé mindannyiunk számára ismertek, és most, megtörténtük után több mint fél évszázaddal is gyakran hallunk róluk, szembesülünk valamilyen formában velük. (…) Ez jól mutatja, hogy, bár az a nemzedék már lassan eltűnik, amely közvetve vagy közvetlenül tanúja lehetett a koncentrációs táborokban lezajlott szörnyű eseményeknek, a holokauszt mégsem vált a múlt egyik lezárt és feldolgozott darabjává, hanem így vagy úgy, de most is a napjaink része. (Kisantal Tamás)

„Az emlékezést vállaló utódok, akik befogadják, és etikai tekintetben földolgozzák a kultúrában áthagyományozódó információkat, nyilvánvalóan terhet vesznek magukra. Más becsületes út azonban nem akad. A felelősség nem hárítható el azzal, hogy jómagam nem éltem az események idején (s talán még a szüleim sem születtek meg). A trauma akkor is jelen van, és érezteti hatását, ha a tudatos emlékezet elfojtja azt. Az elhallgatott történelmi trauma társadalmi méretű neurózist okoz. Feloldását csak a társadalmi méretű párbeszéd idézheti elő.” (Mekis János)

„A holokauszt nem németekről és nem magyarokról szól, hanem arról, hogy mindannyian képesek vagyunk rá. Mert ha ez megtörtént, annyit jelent, hogy mindannyian képesek vagyunk rá. Ez univerzális emberi probléma.” (Heller Ágnes)

„Van itt egy kimondhatatlanul súlyos ellentmondás: a holocaustról, erről a felfoghatatlan és áttekinthetetlen valóságról egyedül az esztétikai képzelet segítségével alkothatunk valóságos elképzelést. Viszont a holocaust elgondolása önmagában véve olyan roppant vállalkozás, olyan vállakat roskasztó szellemi feladat, hogy többnyire meghaladja a vele küszködők teherbíró képességét. Mivel megtörtént, még elképzelni is nehéz.” (Kertész Imre)

„[A]z, amit így elképzelünk, már nem pusztán a holocaust, hanem a holocaustnak a világtudatban tükröződő etikai következménye, az a fekete gyászünnep, amelynek sötét ragyogása – így tűnik – immár kiolthatatlanul izzik abban az egyetemes civilizációban, amit a magunkénak tudunk, amelyhez tartozunk. Következő kérdésünk tehát az, hogy az esztétikai szellem, az irodalom maga mennyire alkotott releváns elképzelést a holocaustról.” (Kertész Imre)

„Auschwitz olyan tapasztalat, amely megkérdőjelezi a megszokott, bevett nyelvet, mesterségesen szétírt, átkomponált, »denaturált«, kegyetlen szabályok közé szorított, »dodekafon« nyelvet hozott létre.” (Arató László)

A holokauszt görög szó, eredeti jelentése ’egészen elégő’. Átvitt értelme: égőáldozat. A Bibliában az Istennek bemutatott áldozatot jelenti. A második világháborús népirtás egyedi megnevezéseként a nácizmus azon rémtetteit jelölik vele, melyek során megsemmisítő táborokban kiirtottak körülbelül hatmillió embert: zsidót, romát, homoszexuálist, jehova tanúját és kommunistát. A holokauszt egyedisége emberek fajelmélet alapján történő teljes, tervszerű, szervezett és módszeres kiirtásának céljában, a kiirtandók ember voltának tagadásában nyilvánul meg, ami a felvilágosodás és az egész humanista hagyomány megtagadása. Később köznevesült jelentésben: ’népirtás, katasztrófa’ is elterjedt (nukleáris ~, örmény ~, öko ~). A holokauszt-esemény másik elnevezése a héber eredetű soá (vagy shoah), melynek jelentése ’katasztrófa, csapás, veszedelem’. A Biblia héber változatában többnyire olyan szöveghelyeken fordul elő, ahol Isten büntetésként valamilyen csapással sújtja választott népét. Használatos még mintegy szinekdochikus értelemben az Auschwitz megnevezés (a legnagyobb megsemmisítő tábor-komplexum), valamint a magyarban a vészkorszak elnevezés és – elsősorban történeti munkákban – az eredeti náci szóhasználat: végső megoldás (Endlösung). (Kisantal Tamás nyomán)

A roma holokauszt cigány nyelvű elnevezése a porrajmos (magyarországi lovari alakja: pharrajimos). Eredeti jelentése ’elpusztítás, elnyeletés, felfalatás’. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát csak becsülni lehet. A cigányságot csak az 1990-es évek elején, egy angliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték a nemzetiszocialista rendszer áldozatai közé számítani.

PETHŐNÉ NAGY CSILLA témában készült összeállítása az Újhét.com portálon