Szerző illusztrációja

Úgy látok, mint a vak —
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje —
magát az iránytűt
fel sem ismerem.

Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíborvörös körmök?
A forró tenyér? Harmatos északi part…
körös-körül még érintetlen öblök.

Úgy látok, mint a vak.
Ismeretlen, elfelejtett szemmel
írok, olvasok — kitapintalak
sosemvolt kezemmel.
Magammal viszlek a katakombába —
Te: mindentudó, kóborló Sába —
Én: őrült vak-
ond. Kevesebb jelenjen meg

Forrás: szerző FB-oldala