Kedei Zoltán: Cím nélkül. Olaj, 1988.
(Egy orvosi rendelő várakozójában, a falon.)

Mennek
vissza se néznek
partjai bilincsében vörösen imbolyog a tó
bárka rajta egy se
vöröset vérez aranyra ezüstre
Az nem lehet hogy a napkorong fürdőzzön benne
fekete felhő földre nem ereszti le
s kinek hatalma volna
rögök közé az égről nem taszítja le
Az út latyakos sáros
cuppognak benne a kalucsnis álmok
mennek batyutlan
bámulja rét
s a megrémült hegy
Karjait nyújtja minden ág-bog
nincs levegő
mennek
hátha van tüdőbe áramló szeretet odaát.

2022. április 25.