Fülöp Kálmán: A holnap harangjai
Édesen pattognak
sziporkázó fények,
ég felé nyúlnak fel
a lobogó lángok,
megkondul az éjben
a holnap harangja,
s mesébe olvadnak
a csiklandó álmok-
hittük,hogy igazi
és vártuk szerényen,
hő imára kulcsolt,
tűz –meleg kezekkel,
de a jószerencsénk
átsétált az éjen,
s maradtunk tovább is
szívünkben sebekkel.
Pusztai Péter rajza