Kézműves Bécs, miniatűr
bensőségesség, a nagybajuszú
császárt kezdem becsülni már,
szinte a megértés nélküli szerelem
is vonz, a munka süket kultusza.

Mert azért ott a kert, a gloriett,
a keringők, a kínai terem,
a dúlt császárné, a tragikus
Mayerling, ott van Katharina Schrott –
inkább Brandauer, mint James Mason.

Már annyit éltem pompás izgalomban,
soha semmi egyértelmű nem volt,
hogy vágyom már a méltó unalomra:
belül úgyis nehéz megtartani,
legyen kívül, az istenit neki!

Forrás: szerző FB-oldala