Gergely Tamás: Verebek
Felcsillan a koma szeme: rajtakapta valami huncutságon a barátját.
– Nem rigók azok, hanem verebek – mondja.
Mondja és kacag. Sőt, hahotázik, mintha valaki csiklandozná az oldalát.
”Verebek – gondolja Vadmalac. – Azt mondtam, hogy rigók, s közben verebek. Hát nem kétlábú mindenik?”
Legyint, barátja felé fordul, arcán a ránc kisimul.
– Nevetsz – mondja – addig jó, amíg nevetni tudunk.
Azzal beáll ő is a kórusba. Együtt hahotáznak.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza