Nászta Katalin: s n e m f o g j a
fortélyos félelem igazgat minket
összeverődik a csapat
jézusi nyelven dadog paraszt
filozófusból kígyó sziszeg
reszketve hajol hozzá a jámbor
még ne, csak most ne falj fel
hurkot nyakamra szorosabbat
ne köss a jelenleginél
de rájön a beste, hogy fél
nem enyhül szorítása, liánként
fonódik, tekeredik rá amíg él
nincs kitörés, hát robban a bomba
kapituláljon mindennemű
pusztuljon izzadt golyóbis
gurigázzon démoni düh
pozdorjává zúzzon, égessen
tekeredjen fel végleg az ég
bátran zeng szónoklata, harsog
Belzebub az egek Ura felé
értelem másra nem való
nem teremt, megállapít
rácsodálkozik az eddigi útra
hiszi ösvényt vág ott, ahol nincs
réseket üt széloszlopokba
mondja, legalább egyenlő
a teremtővel, kivel parolázna
de szájára veti kezét
mikor igazán látni fog
gúzsba kötött öklömnyi erő
szorongva őrzi az ember
az első és utolsó kisisten
ki előtt semmi sem áll fitten
a bosszú tudást hazudott
s a kígyóból kisistereg:
Aki Vagy tarts meg, nyöszörgi
mert lehullok
(nk)
2022-05-11