Székedi Ferenc, „a zsögödi médiamunkás” sajtóban töltött pályafutásának ötven esztendejét összegzi Az írógéptől az iCloudig című kötet, melyet a Csíkszeredai Könyvvásár nyitónapján, május 12-én, csütörtökön délután mutattak be az Erőss Zsolt Arénában. Ugyanazon a színpadon, ahol Székedi Ferenc 2020 őszén átvette a MÚRE Életmű-díját.

Rendhagyó módon a Simó Mártonnal és Ferencz Imrével folytatott beszélgetést, amelyen Kányádi Szilárd színművész olvasott fel részleteket a könyvből, maga a szerző moderálta, ahogy ő fogalmazott derültséget keltve a népes, mintegy ötven fős közönség körében: azért moderálom én, mert én ismerem a legjobban ezt a könyvet.

Székedi Ferenc sorra be is mutatta a Hargita Népe Kiadó gondozásában megjelent, több mint félezer oldalas mű fejezeteit. Az első a vele készített interjúkból válogat, s ez a rész komoly szerepet kap a szerző megismertetésében. A második, Tükör által élesebben című, néhány díjátadóhoz kötődő méltatást közöl, köztük Sarány István laudációját a már említett tavalyelőtti díjátadóról. A harmadik fejezet is válogatás Székedi különböző kötetekbe írt elő- és utószavaiból. A negyedik rész három olyan szöveget kínál, amelyek közös tematikája hivatása: a média. A Kriterion, közelképben fejezet a kiadónál töltött időkre való emlékezés, illetve tisztelgés Domokos Géza emléke előtt. A hatodik fejezet közös tematikája az iskola, többek között egy beszéddel az ötvenöt éves érettségi találkozón. A könyv hetedik része a legterjedelmesebb: másfélszáz, 2018-2021 között született miniesszé olyan könyvekről, amelyeket a szerzőjük egykor Székedi Ferencnek dedikált. A könyvben reprodukálják is ezeket a kézírásos ajánlásokat. Az Évek sodrásában című zárórész összefoglaló jellegű, s ez esetben a szerző az öninterjú műfaját választotta.

Egyébként a kötet szerkezetének ismertetését egy egész sor anekdota színesítette, hajdani sajtós történetek, többek között az egyszeri szeredai szedőről, akit, miután valamilyen gazdasági bűncselekmény miatt lecsuktak, szakember hiányában a kilencvenes évek elején naponta kiengedtek a börtönből, mert a sok új lap miatt nem volt aki a nyomdában szedjen.

Ferencz Imre úgy jellemezte Székedit: „Médiamunkásnak mondja magát, valójában vérbeli közíró. Szellemi ezermester. Ez a könyv ugyan személyes számvetés, de nem csak az ő életéről szól, hanem korrajz. Székedi Ferenc egykori kollégája a Hargita napilapnál hozzátette: „Feri új szellemet, látásmódot hozott 71-ben a laphoz, amire felfigyeltek az olvasók is, a kollégák is.

Simó Márton írásos méltatásában azt emelte ki többek között: Székedi Ferenc „az a fajta értelmiségi, aki felvállalta az erdélyi, székelyföldi, zsögödi sorsot.”

Zárszóként a moderátor-szerző a könyv fülszövegéből idézett: „Hogyha állandóan sírunk, panaszkodunk, az a gyengeség jele. Éppen ellenkezőleg, meg kell legyünk győződve róla, hogy ami a miénk, azt senki nem tudja elvenni tőlünk. A tovább élés és túlélés képessége jóval mélyebben bennünk van, és ez tartott meg mindenféle zűrzavaros történelmi időben.”

A hangulatos könyvbemutatót követően a szerző a Hargita Népe Kiadó standjánál dedikált hosszú perceken át.

Forrás: mure.ro