Gergely Tamás: Vadmalac a strandon
Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.
A víz ugyan hüvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta.
Mintha az egész a lelkébe költözött volna, még a jobb sarokban a képbe beúszó hajó is.
“Befér az is?”
“Be.”
Ekkor viszont megcsípte valami a derekát.
Odanéz, egy vöröshangya, nahát!
– Ja, tik is vagytok? – mondja. Mondja a hangyának.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza