Fülöp Kálmán: A jelen
Láttam amint szememben
a kutat keresi a lány.
Kiszáradt könnyek
agyag-repedésein
szivárgott át
mélységek titka.
Kelő nap arcára
a mosolyt az élet
szelíden visszalopja.
Itt van velem
a tiszta kendőbe
törülköző jelen,
kitárt karomba
zuhan mosolyogva.
Pusztai Péter rajza