Nászta Katalin: s z ö v e g e i m b ő l
mert lehetetlen, hogy az ember utolsó leheletéig
ne úgy élne, hogy hátra még a java
lehetetlen az élettel szemben megtagadni magad
míg élek remélem hathatok rád ki olvasol bárkit vagy engem
nem lehetek arra kapható, hogy feladjam a küzdelmet
hogy elmondjam, kijelentsem, megrajzoljam, megfessem
eljátsszam, elénekeljem, eltáncoljam, eléd rendezzem
mert amíg lehelet van az orromban jelen vagyok
és helyet kérek az életedben
ha elvonulok
lehetünk egymásnak idegenek
akik felismerik, hogy rokonok voltak
(nk)
2022-05-16
Forrás: szerző FB-oldala