Bencze Mihálynak, üzenet otthonról

álmodtam álmomban
álmodom hogy álmodok  –

hogy bezárt a krematórium
előtte lángoló halottaskocsik álltak
rendre egymásután sorban
koszorúk és rózsák
és emlékek a földön szanaszét
menekülő lovakra szájkosaras vad kutyák ugatnak
a halottak az utcákon hevertek
tenyerükből hollók ettek

egymásra néztek az emberek
mi jöhet még – kérdezték

1. Nászta Katalin:
   2022. május 17. 03:09

   Nem halottak akart az lenni?

2. Skandikamera:
   2022. május 17. 04:42

   Álomra kiterjesztett költői szabadság
   :-)