Fülöp Kálmán: Kihalt vidék
Mikor az alkonyesti térben
remegni kezd a szűrke táj,
ne kérdezd miért sír a felhő
s hová siet egy kisbogár.
Kihalt vidék, árnyalt valóság-
a csend kikezdi szívedet,
gondolataid fakó tükrében,
a pillanat is kinevet.
Érzelmeid átrajzolják a képet,
s kedvesed mosolya új erőt ad,
kiszűrni napjaid tükrében,
a fenyegető buktatókat.
Pusztai Péter rajza