Mondják, kétes minden időszámítás.
A mérleg is, most másként méri igazát,
a szeszélyes tányérok hol jobbra, hol balra dőlnek.
Míg anyagtalan a lég, lélegezhetsz.
Labirintus benned is. Thészeusz messze már.
Valahol titokzatos kristálykoponyák.
Bennük az elveszett – eredet – ? Olvasatlanul.
Sétád az elköszönő víz partján, ahol
arannyal hímez a Nap,
s szférák zenéjére alszik a szél.
Alkonyodik. Árnyak palástja takarja a fényt.
Álmodban még hiszed, hogy szerethetsz – menthetetlenül.
Mit sem ér bolyongani az elmúlt kétezer évben,
jelen van ok és okozatként – tragédia, vígjáték, akció.
A Terrának nevezett gömb – behálózva –
s a megalapozott jóslatok szerint,
haláltáncot járnak majd a méhek.
Elkezdődik – ami már volt.
Egyetlen névbe omlanak az évszakok.
Életre kelnek észak halott tömbjei
és főszerephez jut a horror.
A sötét képeket legyőzi a tudat,
– végigélni a ránkszabottakat.
Mérhetetlen kincsek:
Jókai, Ady, Hamvas, Borges szavaiban.
És elnémulsz Giotta, Csontváry, Grünewald szakralitásain.
Hosszú a sor, és sok még a szóban, képben elmondatlan.
Több időkapszula kellene még.
A reggel új metaforákra nyit,
akár a lélek, ha más kódra vált.
A múlt kísértete elszabadulva,
egy hosszú éjszaka örvényébe hull.
Jelképeket követsz a megismerés hullámain,
akár egy sárkányfejes gályán,
világok mélységein, magasságain.

2021. május 2-3.