Faluvégi Anna: írni szépeket
jó lenne szépeket
írni
lengő ködfátylakat
amiket átjár
virágok illata
esőitatta zöld füves tájat
s csillagokat
mik sziporkázva
ejtenek kábulatba
de nem most nem lehet
mert egy hentes asztal
a világ
feldarabolt konc
az ember
mit szétrágnak a kutyák
ez nem egy édes álom
nem bársonyos
bordószínű
rózsa szirma
ezt nem lehet kiforgatni
nem lehet szépeket írni róla