Egy rózsaszín vászonkalapért

Villámokkal hadonászik az ég
Vad hullámok között egy tengerész
Nyakatekert árboc vitorlát eresztene
Egy másik tengerre
Csend szétfoszlott remény
Messze sodorta
Álmát és vágyát vászonra festette
De az árboc tetején csak a sirályt lengette

Tovaszáll

Egy rózsaszín vászonkalap a széllel
A messzi partról a lány lépeget
Minden nap ezerszer integet
Fürtjeit forró levegő lengeti
A végtelen tenger felé
A hajótangó hullámzásba kezd
Már szinte szalmakalap
Bármelyik pillanatban felgyulladna
Annyira szikkadt és ingatag
Már só mardosta ingovány
Bágyadt hullámok sodorják
Égető messzeség színtiszta kékség
Vakító nap-fehér utolsó remény
Egy rózsaszín vászonkalapért
Lobban a part ég szinte robban
Ábránd szomjúság gyötri tikkadt
Kékség mindenség elégtelenség

Bekattant

De már dobják a mentőcsónakot
Ez itt a valóság?