Rákász Gergely Négyfaluban

Rákász Gergely világhírű orgonaművész, kétezernél több fellépése volt nemzetközi szinten, látványkoncertjeivel új műfajt teremtett, Vízi Zene műsora a Dunán, a Rajnán és a Szajnán kultúrcsemege, játszott a dán koronahercegnőnek, Magyarország miniszterelnökének, a WHO-nak, több mint 60000 iskolás ismerkedett meg általa a klasszikus orgonazenével, 13 szólólemeze jelent meg, Győr kulturális nagykövete, templomos lovag, Pro Urbe díjas. 2022. május 12-én lesz a csodálatos hangversenye a csernátfalusi művelődési házban. Ez alkalommal beszélgettünk el a művész úrral.

Rákász Gergely és Bencze Mihály

Dr. Bencze Mihály: Hol és mikor születtél, hogyan telt a gyerekkorod?
Rákász Gergely: Győrben születtem, 1977. december 23-án. Édesapám villamosmérnök volt, de a közeli templom kántora is. Kicsi gyerekként én is mentem édesapámmal, figyeltem, ahogy játszott az orgonán, ő kórust is vezetett. Öt éves lehettem, amikor a barátnőm nem adta kölcsön a tilinkóját, mindenkinek volt, csak nekem nem. Mérgesen leültem a zongora mellé és eljátszottam hallás után azt, amit a barátnőm tilinkózott. Sokszor mikor hazamentem, húszan ültek a nappaliban, kórus- próba volt. Édesanyám hegedült, ő megtanította a zenei alapokat, de jónak látta, hogy zongoraórára járjak. Ez a tanárnő a Beatles és a Queen együttest játszva, szépen rátérített Bachra is. Tíz évesen kirándultunk Esztergomban, mikor meghallottam az ottani orgonajátékot, nagyon megfogott, és útközben hazafele, azt mondtam édesanyámnak, hogy én orgonista leszek. Utána pedig rendszeresen eljártam édesapámmal a templomi orgonán gyakorolni. Céhes módszerekkel orgonatanárokat kerestem. Akitől nagyon sokat tanultam, az a csíkszentdomokosi Baróti István, az esztergomi bazilika orgonistája volt. Testvérem, Rákász Dániel musicalszínész lett.
(B. M.): Iskoláidat Győrben végezted, de 15 évesen adtad életed első orgonakoncertjét, és akkor te voltál az ország legfiatalabb koncertorgonistája. Hogyan alakult tovább az életed?
(R. G.): Egyetemet az ELTE-n végeztem, ott Lehotka Gábor tanított, de aki igazán mesteri szinten tanította az orgonát, az Baróti István volt. Ezért aki ma Magyarországon orgonista, hozzá járt a Járdányi Páll Zeneiskolába, tőle kaptam én is oklevelet. Nemsokára kimentem az Egyesült Államokba Seattlebe, ott pedig David Di Fiori olasz gyökerekkel rendelkező másodgenerációs amerikai orgonatanár foglalkozott velem. Itthonról Baróti Istvántól megtanultam Liszt, Beethoven, Bach által a magyar hagyományt, Amerikában a tanáromtól a Marcel Dupré francia orgonaművészetét tanultam, hisz Dupré tanítványa volt Olimpière, és Olimpière tanítványa David Di Fiori. Bennem végül összeállt ez a két orgonavilág. 2005-ig maradtam az Egyesült Államokban, ahol keményen tanultam, de rengeteget koncerteztem is.
(B. M.): Érett, elismert orgonistaként tértél haza. Próbálkoztál zeneszerzéssel is?
(R. G.): Én előadóművész akartam lenni és ezt meg is valósítottam. Az orgona világában ellenben még lehet újat alkotni, csak bátran kell nyúlni a hangszerhez. Ma a technológia lehetőséget ad nekem, hogy egy művön belül legalább 70 hangszínt mutassak be, akárcsak a festészetben az árnyalatokat. A saját hangszeremmel koncertezek, és ezzel a hangszerrel élek együtt, ezen gyakorolok, evvel tudom adni a maximumot. A brassói Fekete templom orgonáján is játszottam, az más hangszer, benne van évszázadok óta egy szakrális térben, szuszog, lélegzik, ezen másként alakul a koncert. De az enyém, a technika jóvoltából sokkal több lehetőséget ad.
(B. M.): Volt diákjaim jelezték, hogy volt egy előadásod a matematika és zene kapcsolatáról, és azt is jelezték, hogy fizikailag mi ketten nagyon hasonlítunk. Hogy látod te ezeket?
(R. G.): Iskolás koromban erre a kapcsolatra nem éreztem rá, de sógorom, Selmeczi Orbán matematika tanár magyarázta el a zene és a matematika közti strukturális azonosságot. Püthagorasz, Bolyai János zeneelméleteit így ismertem meg, de a Riemann-féle sejtésnek is van köze a zenéhez. A gyakorlati életben, a koncerteken önfeledten játszom, nincs szükségem az elméleti matematikára. Igen, most látom, hogy tényleg hasonlítunk. Általánosabban, lehet, hogy aki szereti a matematikát és az zenét, az fizikailag is elkezd hasonlítani.
(B. M.): Egyedi látásmódod fiatalossá teszi a komolyzenét, látványkoncertjeiddel új műfajt teremtettél, melyben képzőművészet, tánc és színészi játék ötvöződik a zenével. Így emberek tízezreihez közelítetted a műfajt és az orgonát is. Hogyan alakult ki ez?
(R. G.): A művész személyisége, jelleme is meghatározza az előadás minőségét. Attól függ, hogy a művész félelemmel él-e, milyen élettapasztalata van, hisz-e Istenben, vannak-e elvei, jókedvű-e, optimista-e, mert ez kihallatszik az előadásából. A mai technikailag zsúfolt világban nehéz megszólítani egy embert, hogy hagyd az internetet, hagyd a sok tévéadást, inkább gyere el a hangversenyemre. Ezért is próbáltam ötvözni a művészeteket. Egy koncert kékben műsoromat több mint 30 000-en tekinteték meg. A világon először a Bachalley projektben, a művészi paletta talán két legtávolabbi végét kötöttem össze, Bach fúgáit a Street Dance-vel. Papp Norbert festőművész munkája adja a koncert alatt vetített képi illusztrációt. Pragmatikus ember vagyok, dolgozok, nem adom fel, szívem-lelkem beleteszem, és így tudom, hogy mellettem áll a szerencse, a Jóisten. Lords of the Organ sorozatom évek óta hazai és nemzetközi fesztiválok műsorszáma, Castle Edition műsorom által a régi várak világát hozom be. A koronavírus időszakát is át kellett vészelni, elsőként tartottam Platókoncerteket, egy teherautót használva színpadnak. A Bach és Bacchus műsoromban a zene karakteréhez illő bor kerül a hallgatóság asztalára. Hamvas Béla mondta azt, hogy a nagy emberek titka az, hogy nincs titka. Nekem sincs, és annyit gyakorolok, ameddig a lehető legmagasabb művészi élményt vagyok képes kiváltani. Akkor ez a mű felkerül a listámra.
(B. M.): Amerikában, és Nyugat-Európában, koncertből rengeteg van, de egy kis székely faluban lehet, hogy soha. Te már koncerteztél egy ilyen kis faluba, és azóta is visszavárnak. Útjaid során felfedezted, hogy rengeteg tehetség van a Kárpát-medencében, számukra egy alapítványt létesítettél. Miért?
(R. G.): Az alapítványom fővédnöke Zichy Eszter grófnő. Lehetőséget adunk fiatal muzsikusoknak, hogy színpadon gyakorolhassanak. Nagyszerű felkészítő tanáraink vannak, tehetséges és szorgalmas gyerekek. De minden pillanatok alatt összeomolhat a színpadi nyomás alatt, amelyre nem lehet az iskolapadban felkészülni. Mi felkészítjük, hogy ez ne történjen meg. Minden koncertemen, lehetőséget adok egy fiatal tehetségnek is a szereplésre, ma este a meghívottam Dénes Dorottya marosvásárhelyi csellista, Pető Áron növendéke.
(B. M.): Ma este mit fogunk hallani tőled?
(R. G.): A mai műsoromat Strauss Kék Duna keringőjével kezdem, majd Vivaldi négy évszakából a Nyár következik. Bach áriájában már besegít Dénes Dorottya, majd ő játssza egyedül Ligeti György szólószonátáját, Beethoven V. szimfóniája következik, és Maurice Ravel Bolerója zárja a koncertet.
(B.M.): Sok sikert kívánok, és minél hamarabb visszavárunk egy újabb műsorral.
(R. G.): Köszönöm szépen, és ne feledjétek, hogy nagyon szeretem az erdélyi közönséget.

Kérdezett: Dr. Bencze Mihály

2022. május 20.

2 hozzászólás érkezett

  1. Mihály Matekovits:

    Gratulálok, nagyon érdekes cikk!

  2. Szász Ágnes:

    Lenyűgöző, felemelő, lelkemet balzsamozta a művész úr konvertje! Nagyon tisztelem mentori munkáját és h. felkarolja a fiatal Kárpátmedencei tehetségeket!

Szóljon hozzá!