Esteledett. A fiatalember gondterhelten tért nyugalomra. Vajon miből fizeti vissza ezt a rengeteg pénzt? Ráadásul itt a villany, gáz, szemét koszt és még enni is kell, ugyebár.
– Anyám, anyám, édesapám, miért hagytatok itt engem! – sóhajtott fel hangosan, hogyha mást nem, legalább a saját hangját hallja.
Bántotta a magány, a csönd, melyből egy kép, hang, semmi sem bontakozott ki . De amit az ébrenlét megtagadott tőle, álmai bőségesen pótoltak. Ugyanis alig merült álomba, megelevenedett a falon függő családi kép, a tévében westernfilm, míg a rádióban dzsessz pattogott.
– Sápadt arcú kutya, most leszámolok veled! – pattant eléje a tévéből váratlanul egy rézbőrű.
Hát ennek a fele sem tréfa! Rémülten fordult hátra, s csaknem beleszaladt egy oroszlán kitátott torkába.
– Hihihi, hehehe! – vihogott kísértetiesen valaki, majd összekeveredtek az éjszaka hangjai.
– Uram, szabadíts meg ezektől!
– Látod, látod, miért nem kezdted mindjárt ezzel!
Csodálkozva bámult a magasba, ahol egy fehér palástba öltözött alak… lebegett. Oroszlán, indián, és most itt ez a varázsló! – pislogott tétován. De jó lenne tudni, álmodom, vagy meghaltam! – döbbent belé a gondolat!
– Megismersz?
– Jézus! – borult térdre, amint a fokozatosan megvilágosodó alakban felismerte a Megváltót.
– Igen, én vagyok – tüntette el Jézus egy intéssel a rézbőrűt meg a többi rémképet. – Állj fel, és figyelj rám!
– Figyelek.
– Atyám, a föld és ég ura nevében szólok hozzád, Tóth Jónás!
– Lehetetlen, én nem vagyok méltó rá.
– Állítod te, de az Úr mindnyájunk szívébe-agyába lát, és ha ő annak tart, bizonyára az is vagy.
– Bizonyára. Kérlek, bocsáss meg! Alázattal hallgatlak.
– Nagy feladattal bízunk meg: figyelmeztesd a népedet, hogy jó lesz végre megállni! Tanítsd őket, prédikálj, még mielőtt saját vesztetekbe rohantok.
– Prédikáljak? Lehetetlen – rázta meg a fejét másodszor is a fiatalember. – Ilyen fiatal korban? Hisz alig múltam húsz éves, és retorikát sem tanultam. Mellesleg kit vonz bármilyen szónoklat is manapság? Senkit, inkább taszít, ellenszenvet keltenék, mert mindenki azt várja, hogy végre tegyen, bizonyítson is valaki, és én semmit sem tehetek.
– Tehát nem vállalod.
– Sajnálom, meghaladja az erőmet – horgasztotta le a fejét csüggedten. – Talán ha elég okos, bölcs lennék. De még akkor is, ki kezeskedik arról, hogy a szavaim ne pusztába kiáltott szavak legyenek?
– Aki hall, meghallgat, nem szólva mindnyájunk Atyjáról, és ha ő figyel rád, milyen garanciát akarsz még? – repült át egy enyhe felhő Jézus homlokán.
A fiatalember elhallgatott. A Messiásnak bizony igaza van: ha Isten figyel ránk, mit aggaszthat bennünket bármilyen akadály, nehézség?
Erre a gondolatra felébredt, s utána napokig azon töprengett, mit jelenthet ez az álomkép, már ha egyáltalán jelent valamit.

(Folytatjuk)