Még szerencse,
hogy éjek múltán,
ablakot nyithatok
a kinti hangoknak,
egyébként megfulladnék
tárgyaim hadovájától-
mert története van mindüknek,
mely persze az én falfirkáim
ledarált visszhangjai:
az utolsó covid-kezelés
maradék gyógyszerei,
a kiolvasott újságok
kusza halmai,
a befuccsolt szobabicikli,
meg a stílizált falikárpit,
mind engem szajkóz,
vajha összeáll belőlük
egy vadiúj sztori,
az eddigi legütősebb
mely végre ösvényt ver,
kiutat a bezápult hangzavar
kerekerdejéből,
egy történet, mely
radar alatt marad,
benne a most-világ kényszere
s a belém szorult testmeleg
tények érvénye.
Mert tavasz jön át az alkonyon
s jó, hogy még
kinyithatom az ablakom.