bízd rám az életed, bízd ide – mondja
és rábízza, és nem ügyel rá
úgy, ahogy elképzelte
csalódik persze, de hibás ezért a másik?
hiszen azt nem ígérte, hogy úgy ügyel rá
ahogy ő elképzelte
az indulatot nem ismerte, mi a szót száján kilökte
mit ítélsz akkor fölötte folyton-folyvást?
minek rajtad a bírói palást
mikor az élet mikronnyi részét sem tudhatod pontosan
szélkakas, csúfolod, még enyhén szólva
de mit tudsz te a mélységben fortyogó
indulatok természetéről
kiben milyen rugók mozgatják
a mindent elsöprő szándékot a létre
hogy szuszogni ragaszkodik
és ezért jön felszínre épp az, ami jön
átvállalod terhét az életének?
hát akkor ne ítélj senkit
bízd a mindentudóra
ne kontárkodj bele a teremtésbe
ha meg mégis változtatnál rajta
nyúlj alá, emeld magasra
hogy láss is, ne csak érezd
mit kell kitapogatni
melyik csavarhoz kell hozzányúlni
hogy helyreálljon a rendszer
és beilleszkedjen a nagy gépezetbe újra

(nk)
2022-05-21

Forrás: szerző FB-oldala