Kandallótűz parázslik, zongora szól
Bársony karosszékből ecsetet emel
Hófehér kesztyűvel
Színes palettáról, a vászon felé hajol
Így fest a mai est jelmeze
Épp pasztell színű pemzlije
Majd hirtelen fortéra vált
A piano üteme

Pattog a parázs, szárnyakat bont az ecset
Megkarcol egy pezsgősüveget
Aztán cseppmentesen öntöget
Már telt tónusú természet színeket
Egy szamócaillatú erdő mentén patak csörgedez
Tiszta szolfézs, a süvítő szél, fenyőfák a zenekari árok
A szénégetők táplálják, szegényen a basszust
Bodvaj mélyén ágyúdörgés valahol

Majd szelídebbre vált a metronóm haragja
Hársfapedállal tompítja
Az ecset színe már fakít
Záporeső lankás dombokon közelít
Pislákolni kezd a parázson sült hamu
És már szenes illatú