Tegnap este, már félálomban azt hallom, árvíz van Észak-Koreában. Mikor ma az interneten próbálok utánanézni a dolognak, meg kell fogóznom: azt olvasom, az az első hír, ami nekem svédül előjön, hogy utcai tiltakozások voltak három észak-koreai városban. Jongzsuban, Jongcsoban és és Szoncsonban, de nem a nevek az érdekesek, nem is biztos, hogy jól írtam át őket. Ami az izgalmas a hírben, hogy egyesek kimerészkedtek az utcára és rendszerellenes jelszavakat kiabáltak. Egészen pontosan azt, hogy ”Nem élet ez! Adjatok villanyt, adjatok rizset!”

Hogy jobban értsük a bátorságuk: a sötét utcákon kiabáltak, sötét meg azért volt, mert említett városok helyett a főváros kapta aznap az áramot, ott ugyanis a Vezetőt ünnepelték. De még akkor is! Ki ment ki az utcára Bukarestben 1988-ban nemtetszését kifejezni? Sötét volt ott is, se utcalámpa , se lakásból kiszűrődő fény néha órákig.

Fél év telt el a kurta újságcikk megjelenése és általam való felfedezése között, a hatalom nem dőlt meg az ultradiktatorikus országban, s nem is hittem, hogy rövid idő alatt meg fog. Bukaresti emlékeim szerint közel tíz év kell, amíg felborul a régi rend: ’81-ben jött be az üres üzletek rendszere, ’89-ben robbant a puliszka…

Stockholm, 2011. július 21.

1. Keszthelyi György:
   2011. július 23. 01:29

   Silviu Brucan (született Saul Bruckner; 1916. január 18. – 2006. szeptember 14.) politikus, aki kommunista elveit soha nem tagadta le, mégis egy adott pillanatban nyilt levélben kritizálta a Ceausescu-rendszert, a 89-es ún. forradalom után, húsz évet jósolt a fejlett nyugati országokhoz való felzárkózáshoz. Hatalmas „füttykoncert” és felháborodás követte kijelentését (a mindenkori politikum páholyából). Lám, huszonkét év telt el azóta, az elektronikus mérleg pedig a minusz intervallumban süllyed tovább.